A
Belvárosi Színház színpadra
állította a Gyógyír északi
szélre címû elõadást, az Óbudai
Társaskör, a Kultkikötõ és az Orlai
Produkciós Iroda együttmûködésével.
Lehetetlen majd két órán keresztül két
embernek emaileket mondania a színpadon, úgy, hogy az
érdekes legyen. Fullajtár Andrea és Õze
Áron igazi élettel töltik meg a digitális
adatsorokat, és bizonyítják, hogy a
színház nem ismer lehetetlent. Göttinger Pál
rendezõ nem ötletel a közeggel, nem von be bennünket,
nézõket, megelégszik azzal, hogy a figurákkal
azonosulva legyünk jelen a történetben. Egyszerûen
két fél lakásban eljátszatja a
levélírást és a reakciókat, noha a
színészek jellemzõen sem nem gépelnek, sem nem
olvasnak. Egymással kommunikálnak a képernyõn
keresztül, anélkül, hogy egymásra
néznének akár csak egy pillanatra is.
Mégis: izzik a drót, pulzálnak az érzelmek,
és megtelik az Óbudai Társaskör
színházterme. A magát keresõ, roppant
racionális, jellemzõen hûvös és egzakt Leo és
a megnyugodott családanyából a nõiség
és nõiesség teljes skáláját
bejáró Emmi elragadóan hullámzanak
együtt, még a laposabb, önismétlõ
részeket (amibõl szerencsére kevés van) is
kitöltik, és amikor a hullámzás egy – a
metszõ északi széltõl – háborgó
tengeréhez válik hasonlatossá, akkor is ugyanazok
maradnak, akik voltak. A rendezõ és a színészek
minden mondatnak értelmet adtak, az emotikonokat is
megszemélyesítették, kiemelkedõen alapos
munkával.
|